Tisztelt gyászoló gyülekezet, kedves barátaim!

Szomorú szívvel álljuk körül Bálint Ági koporsóját, és szomorú szívvel búcsúzunk Tőle mind, akik ismertük és mind, akik szerettük, barátai és munkatársai, akik együtt éltünk és dolgoztunk Vele. Szomorúságunkat csak tetézi, ha felvillan előttünk vidám kedélye, örömteli nevetése, hiszen akik közelről láttuk Őt, tudjuk, hogy maga volt az eleven kedély és harsogó életöröm, és ez mind-mind eltűnt az időben. Szomorúságunkat mégis inkább enyhíti, ha ezt az életörömöt felidézzük, mert az élőre emlékeztet, és arra, hogy ez az élet teljes volt és eleven volt és boldog volt.

Isten adott neki tehetséget, és ő ezt a tehetséget igen korán felmutatta, szinte csodagyerekként megírta első művét, amely rögtön nevet és hírt szerzett neki, és amelyet még számtalan mű követett óriási és megérdemelt sikert aratva. Én külön hálás vagyok érte, és büszke vagyok rá, hogy ezt a tehetséget egy igen mellőzött műfajban: a gyerekirodalomban kamatoztatta. Mert sajnos, ez a műfaj még ma is meglehetősen hátrányos helyzetben van, ami a hivatalos részt illeti, és ez igen nagy baj!

De van vigasz is, mert a gyerekek szívében első helyen és otthon van, és ez a lényeg! Hálás azért vagyok, mert Bálint Ági faltörő szerepet vállalt a műfaj elismertetésében. Sőt, ennél sokkal többet is tett. Így visszatekintve nem kell hozzá nagy merészség, ha kijelentem, hogy új területeket hódított meg, új eszközöket és technikákat vont be a gyerekirodalomba. Sorra írta remek tévéfilmjeit, báb- és rajzfilmsorozatait, egy egész ország gyerektársadalmát elvarázsolva az új köntösbe bújtatott mesékkel. Ha lehunyjuk szemünket, fel tudjuk sorolni mindet, mindegyik szívünkhöz nőtt figurát, Mazsolától Frakkig. Halhatatlan mesefigurákkal népesítette be a gyerekek képzeletét, a mi képzeletünket. Mindnyájan hálásak vagyunk érte.

De nem csak nagyszerű, új és új technikákat meghódító író volt, hanem nagyszerű szerkesztő is! Ezt kevesebben ismerték, ez kevésbé látszott, mert a tehetséges ember illő szerénységével Bálint Ági is a háttérben csinálta. Ami rokonszenves volt, de legalább mi mondjuk ki, akik vele dolgoztunk, hogy mellesleg kitalált és létrehozott egy új műhelyt a televízióban tért hódító gyerekirodalomnak! Így lett és működött a felnőtt televízió mellet a gyerek-televízió – és nem lehetett megmondani, hogy melyik volt a jobb! Bálint Áginak ezt a nagy érdemét sem fogjuk elfelejteni, de még jobb, hogy a gyerekek nem fogják elfelejteni, akik a gyerek-televízión nőttek fel.

És nem csak nagyszerű író és nagyszerű szerkesztő volt, hanem nagyszerű ember is! Nagyon jól emlékszem a találkozásainkra, az elsőkre is, amikor fiatal költőként mentem a Cicavízióba a Futrinka utcán, Bálint Ágit keresve. Elvarázsolva forgattam a fejemet, olvastam a folyosón a kézzel írt utcatáblát, füleltem az ajtó mögül kiharsanó nevetést, és tudtam, hogy jó helyen járok. A vidámság birodalmában, a jókedvű munka országában, ahol Bálint Ági segített okosan és kedvesen az eligazodásban és az alkotásban. Hogy is mondjam, ő örült a legjobban, amikor kitaláltam valamit és elmeséltem neki, és ő nevetett a legjobban, ha humorosra sikerült a forgatókönyv. Hadd meséljek el egy példát a sok közül. Hogy milyen derűs volt ez a munkaviszony, az író-dramaturg kapcsolat. Éppen befejeztem az egyik rajzfilmsorozatot, amikor Ági egy új szerződést tett elém, hogy már csak az új sorozat címét kell beírni, és kezdhetem a munkát. Akkor ez így ment, a Televízió fénykorában. Egy kicsit meghökkentem a gyorsaságon, és zavartan szabódtam, hogy nem olyan egyszerű ez Ági, hohó, ehhez még nekem is kell egy kis idő, hohó! Addig hohóztam, míg fény gyúlt a fejemben, és mondtam: Megvan a cím! A nagy hohoho-horgász! Egymásra nevettünk, Ági beírta a címet a szerződésbe, és mentem haza dolgozni. Árnyéka sem volt benne a féltékenységnek, ami az igazán tehetséges emberek sajátja, és ő igazán tehetséges volt!

És nagyvonalú és nagylelkű! Mind a kettőre lehetne mondani számtalan példát. Pazarul szórta az ötleteit, tehette, mert volt belőle bőven. Kiegyensúlyozott és derűs lélek sugárzott a szépre és erősre formált testben. Mert tudatosan formázta és edzette magát. Nagy ámulattal figyeltem zsúfolt napi programjait: a hajnali felkelést-utazást Pestre, a reggeli úszásokat munka előtt. Zsebében szótár, a negyedik vagy ötödik nyelvet tanulta mindeközben, akkor éppen norvégul, Igazi nyelvtehetség volt, de ezzel sem dicsekedett, csak tanult szorgalmasan és fáradhatatlanul. Hihetetlen munkabírását csak így lehetett megérteni, hogy komolyan edzette, erősítette a testét is.

Reneszánsz ember volt! Ezt ugyan férfiakra szokták mondani, de én boldogan fordítom le úgy, hogy reneszánsz asszony volt! Szívünk nagy gyászában találjunk abban vigaszt, hogy teljes életet élt, és hisszük, hogy boldog is volt.

Drága Ági, így búcsúzunk Tőled, őrizve lényed szép vonásait. Az Isten legyen Veled, és az Isten legyen velünk!