"Fülöp Gábort osztálytársai csak így emlegetik: Koránkelő Darázs. Ez a sajátos becenév akkor ragadt rá, mikor biológia órán egyéb - a hártyásszárnyúakra vonatkozó - ismeretek híján költői szárnyalású előadást rögtönzött a korán kelő darázsról, amely már pirkadatkor "lesben áll a szagok országútján, hogy minden más rovart megelőzve jusson el, zümmög útonálló módjára, a nap első zsákmányához."
(...)"Bálint Ágnes egy eseménydús vakáció történetének megírásával ugyanazt kívánja elérni, mint hőse: értelmes célok érdekében akarja mozgósítani a fiatalokat."
Részlet a regényből:
"A ház még aludt, a kert azonban ébren volt, és zümmögve,
dongva köszöntötte Gábort.
A fiú megszokta, hogy mindig ő kel fel
elsőnek. Mikor még anyja élt, nem tudott olyan korán fölébredni, hogy ne
hallotta volna a falból azt a sustorgást, ami a kerti csapból ömlő víz
kísérőzenéje. Mire ő mezítláb, pizsamában kitipegett a teraszra, a kert
már javában reggelizett: itta, habzsolta szürcsölte a szétpermetezett
vizet. A szórófej sugara őt is gyakran elérte, ha nem került elég nagyot
anyjához futtában..."
